Online Book Club

Cím: Egy eltitkolt élet

Író: Sebastian Barry

Eredeti cím: The Secret Scripture

Valahogy mindig megtalálnak az azonos témájú, vagy szerkezetre épülő könyvek. Így esett a Felszáll a köddel és az Egy eltitkolt élettel is. Ha az alap szituációt nézzük, nagyon hasonlít a két könyv. Mindkettőben egy idős, talán száz éves asszony visszaemlékezései a valamely jelenkori, aktuális esemény miatt. De itt meg is szakad a hasonlóság. A Felszáll a ködben egy teljes életet leélt, elégedett nő néz vissza az életére, egy maga által választott öregek otthonából, míg az Egy eltitkolt élet főszereplője egy elmegyógyintézetbe zárt, - hogy jogosan vagy sem azt hagyjuk a történetre – asszony írja meg visszaemlékezéseit.

Az írországi Roscommonban leromlott állapota miatt bezárásra és lebontásra ítélik az elmegyógyintézetet, aminek Roseanne is a lakója. Az ott dolgozó Mr. Greenek, a pszichiáternek kell eldöntenie, hogy a rábízott lakók közül kit engedhet vissza az emberek közé és ki az, akit továbbra is az intézetben kell tartani. Emiatt kezd el kutatni Roseanne múltjában. Hiszen a idős hölgy annyira régen került a intézetbe, hogy a papírjait jórészt megette az idő vasfoga. A doktor a pácienssel folytatott beszélgetések alapján igyekszik a döntését meghozni. De valójában nem is beszélgetnek. A könyvben lényegében két egymással párhuzamosan előadott monológ található. Mr. Green feljegyzései, abba engednek bepillantást, ahogy a férfi fokozatosan feldolgozza felesége halálát, s ezzel párhuzamosan egy kicsit nyitottabb lesz a környezete irányába. Kikutatja Rosaenne intézetbe utalásának hivatalos történetét, melyet meglehetősen kétkedve fogad.

Rosanne közben papírra veti a saját verzióját. Azt, ahogy gyakorlatilag csak azért mert, mert egy kicsit különbözni a többi roscomoni nőtől, mert más lenni, mennyire ellene fordította Gaunt atya. Gaunt atya, aki eddigi olvasmányaim egyik legellenszenvesebb és számomra legvisszataszítóbb alakja. Sose szerettem az olyan karaktereket, akik mindig mindenkinek megmondják mit tegyenek és gyakorlatilag addig ármánykodnak, míg szerencsétlen áldozat vagy azt teszi amit sugallnak neki, vagy pedig teljesen elássa magát. Roseanne az utóbbi kategóriába tartozik. A könyv hangulata homályos, misztikus. Pont olyan bizonytalan mint az akkori Ír történelem, s a szereplők ebben a megfoghatatlan folyamatosan változó, kiszámíthatatlan világban csetlenek botlanak.

"Elhanyagoltuk az élet apró mondatait, és a nagyok immár elérhetetlenek számunkra."